Nem a földben vagy virágcserépben gyökereznek, hanem a levegőben lógva, faágakra függesztve élnek a szegedi SZTE Füvészkert legújabb látványosságai. A trópusi üvegházban, a lepkekertben és az orchideaházban a látogatók közelebbről is megismerkedhetnek a szakállbroméliákkal, más néven Tillandsiákkal.
A broméliafélék családjába tartozó növényeknek több mint 600 botanikai fajuk és számtalan hibridjük ismert. Érdekesség, hogy nevüket a növényrendszertan atyjától, Linnétől kapták, aki egy 17. századi svéd orvos-botanikusról, Dr. Elias Tillandzról nevezte el őket – utalva a férfi rendkívüli szomj- és éhségtűrésére, valamint a növények szívós alkalmazkodóképességére.
Élet a levegőben
Az Amerikában őshonos Tillandsiák a síkvidéki esőerdőktől a sivatagokon át egészen az Andok magas csúcsaiig megtalálhatók. A legtöbb faj fán lakó (epifita) életmódot folytat: apró, fonalszerű gyökereiket nem a tápanyag felvételére, hanem kizárólag a kapaszkodásra használják.
A túlélésük kulcsa a leveleiket borító mikroszkopikus pikkelyszőrök millióiban rejlik, amelyek segítségével az esőből és az éjszakai harmatból veszik fel a vizet, valamint a tápanyagokat. Ezek a szőrök adják a növények jellegzetes, ezüstös-szürke árnyalatát is. Virágzás idején sok faj levele látványos vörösre vált, hogy magára vonzza a beporzó rovarok figyelmét.
A különleges, fűre, pamacsra vagy éppen sündisznóra emlékeztető formájú szakállbroméliák ezen a héten még megtekinthetők a szegedi Füvészkert trópusi lepkekertjében és orchideaházában.
