Több mint 1200 éves múltra tekint vissza a japán kertkultúra, amely nem a pompáról és a fényűzésről, hanem a természet iránti mély tiszteletről, a befelé fordulásról és a lelki megújulásról szól. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Füvészkertje október 24-én hagyományos őszi ünnepével, a Momijivel várja a látogatókat, ahol szakvezetéses sétán és esti mécseses világítás mellett fedezhetjük fel a japánkert egyedülálló szimbolikáját.
A japánkertek gyökerei az időszámításunk szerinti 5–6. századra nyúlnak vissza. Kialakulásukra erősen hatott a kínai tájképfestészet, valamint a buddhista és sintoista filozófia. A sintoista vallás szerint a természeti elemekben istenek lakoznak, így a természet iránti alázat formálta meg a kertépítés alapvető komponenseit: a vizet, a fákat, a sziklákat, a dombokat és a finom, fehér homokot.
A 12. századra végleg megszilárdult az a szemlélet, amely szerint a kert a belső elcsendesedés és a meditáció helye. A későbbi évszázadokban, a Kamakura- és a Muromacsi-korban a zen buddhizmus hatására a japánkert összetett jelképrendszerré vált: benne minden egyes kőnek, növénynek és ösvénynek pontos gyakorlati és filozófiai jelentése van, semmi sem kerül véletlenül a helyére.
A japánkertek négy alapelve
A klasszikus japán kertépítészet négy szigorú, mégis szerves elvet követ, amelyek éles ellentétben állnak a szimmetriára épülő európai barokk kertekkel:
- A szimmetria kerülése: A tengelyes elrendezés helyett páratlan számú elemmel és elmozdított hangsúlyokkal teremtenek természetes egyensúlyt.
- Miniatürizálás: A kert egy nagyobb táj kicsinyített mása, ahol egy kőcsoport hegyvonulatot, a gereblyézett kavicsmező pedig tengerfelszínt jelenít meg.
- Rejtés: A kert szépsége nem tárul fel egyetlen pillantásra; az ösvényen haladva, lépésről lépésre mutatja meg újabb részleteit.
- Kölcsönzött táj: A kerten kívüli környezet – egy távoli fa, domboldal vagy háttér – tudatosan a belső kompozíció részévé válik.
A japánkertek elengedhetetlen szimbóluma az ujjas vagy japán juhar. Finom, mélyen tagolt levelei aprólékos textúrát adnak, őszi lombszíneződése pedig a kert éves csúcspontja. A japán kulturális tradícióban az őszi lombhullás és színeződés ünneplése legalább akkora jelentőségű, mint a tavaszi cseresznyevirágzás. (Magyarország legelső japánkertje egyébként 1928-ban létesült Zuglóban, és mindmáig látogatható.)
Lótuszos tó és Tori kapu: A szegedi japánkert varázsa
Az SZTE Füvészkertjének japánkertje 2015-ben jött létre, és stílusát tekintve két nagyobb egységre tagolódik:
- A paradicsomi kert: A lótuszos tó és környezete az úgynevezett paradicsomi kertek mintájára épült. A Keleten szentként tisztelt lótusz a megtisztulás jelképe, a tóban található szigetek pedig az öröklét világát szimbolizálják. A „teknős szigeten” tradicionális kőlámpás áll, míg a tó hátsó részén húzódó „daru sziget” keskeny sávja egy ligetes területen vezet keresztül.
- A szellemi világ átjárója: A másik nagy egységet patakokkal tagolt szigetek alkotják. Ide a vörös színű Torii kapun keresztül léphetünk be, amely a shinto vallásban az anyagi és a szellemi világ közötti átjárót jelképezi. A sétaösvényt japán lámpások és formára nyírt örökzöldek kísérik.
A szegedi gyűjtemény botanikai szempontból is páratlan: a mintegy 40 fajból álló bambuszgyűjtemény mellett megtalálható itt a japán dérbabér, a japán babérsom, a szentfa, a japán sarlófenyő és a japán erdeifenyő is. Tavasszal először a japán kajszi, majd a japán díszcseresznyék rózsaszín virágzása nyújt lenyűgöző látványt.
Október 24-én Momiji ünnep a Füvészkertben
Azok a látogatók, akik kíváncsiak arra, miként festette vörösre az ősz a szegedi japánkert lombkoronáját, október 24-én személyesen is átélhetik a hangulatot. Az SZTE Füvészkertje 10.00 és 19.00 óra között rendezze meg a hagyományos Momiji programot.
A rendezvény keretében 10.00 és 14.00 órai kezdettel Gál Tamás kurátor tart szakvezetéses sétát a japánkertben. Késő délutántól egészen a zárásig pedig mécsesek és sejtelmes lámpások világítják majd meg a kert sétaútjait, különleges atmoszférát teremtve az esti elcsendesedéshez.
