Folytatódik a Szegedi Vízmű zöldfelület-fejlesztési pilotprojektje a Rókusi átemelőnél. A szakemberek ezúttal a napelempark területén található, mintegy 500 négyzetméteres gyepfelületet gazdagították többféle őshonos és természetközeli növényfajjal, kihasználva az ősszel megérkezett esőzéseket.
A hosszú, száraz időszakot követő csapadék és a korábbi öntözés tökéletes körülményeket teremtett az őszi magvetéshez. A megnövekedett talajnedvesség nemcsak a magok csírázásához elengedhetetlen, hanem a talajélet felélénkítéséhez is: segíti a mikroorganizmusok működését, a szerves anyagok lebontását és a tápanyagok természetes körforgását.
Őshonos virágok és kvarchomokos technológia
A 500 m²-es mintaterületen egy kifejezetten a helyi adottságokhoz összeállított magkeveréket juttattak ki. A keverékben számos őshonos lágyszárú növény és virág magja megtalálható, köztük:
- Vadvirágok és szegfűfélék: konkoly, homoki és festő pipitér, magyar szegfű, homoki habszegfű,
- Gyógynövények és gyepi fajok: nyúlszapuka, tejoltó galaj, hegyi len, ligeti és osztrák zsálya, valamint különféle csenkeszfajok.
A magok rendkívül eltérő mérete és alakja miatt a szakemberek kvarchomokkal vegyítették a magkeveréket, hogy a korábban fellazított gyepfelületre teljesen egyenletesen tudják kijuttatni azokat.
Miért pont ősszel, és mi lesz a meglévő növényekkel?
Az őszi időszak ideális a természetes gyepi növények számára: egyes fajok már a télelő előtt kicsíráznak, míg másoknak a téli hideghatásra van szükségük ahhoz, hogy tavasszal szárba szökkenjenek.
A beavatkozás során nem cserélik le a meglévő növényzetet, hanem kiegészítik azt. A korábbi botanikai felmérés során már regisztráltak a területen lándzsás útifüvet, fehér mécsvirágot, közönséges vasfüvet és indás pimpót is. A cél az, hogy a meglévő fajok mellett az új növények is megtelepedjenek, fokozatosan növelve a terület biodiverzitását.
A fajgazdag gyep kialakulása többéves folyamat, amelyet az időjárás, a talajviszonyok és a növények közötti természetes versengés is alakít. A Szegedi Vízmű munkatársai a vetést követően is folyamatosan nyomon követik a csírázást és a növényközösség fejlődését, lehetőséget adva a természetnek a megújulásra.
