A városi környezet és az ember személyes, belső világa közötti különleges kapcsolatot helyezi a középpontba a Falakon innen, tereken túl című csoportos tárlat, amely szerdán nyílik meg a szegedi Kiss Kunszt Galériában – tájékoztatta Kiss Szilvia galériavezető az MTI-t.
A karácsonyig látható kiállítás alkotói azt vizsgálják, hol ér véget a város fizikailag bejárható, kézzelfogható része, és hol kezdődik a megfoghatatlan belső táj. Bán Blanka kurátor a tárlatot bemutatva úgy fogalmazott: az emberek gyakran tekintenek a városra tőlük független kulisszaként, csupán házfalak, aszfaltcsíkok és menetrendek összességeként.
Az épített környezet azonban ennél sokkal több, hiszen a mindennapok során észrevétlenül átitatódik a megfigyelő szubjektív tapasztalatával, és tovább él bennünk. A kiállítás ezt az átjárhatóságot mutatja meg, érzékeltetve, hogy az urbánus dinamika és a csendes menedékek világa valójában egymást feltételezi.
A metropolisz zsongásától a belső csendig: a kiállító művészek
A város élménye a mozgásban és a fényben ragadható meg, amit a tárlaton szereplő alkotók különböző nézőpontokból mutatnak be:
- Osgyányi Sára festményei hallhatóvá teszik a pesti utcák zsongását: a kígyózó villamossínek, a felsővezetékek hálója és az esti forgalom fényei a metropolisz vibrálását rajzolják meg.
- Takáts Márton a terek csendes, elidőző oldalát mutatja fel; a meleg szépia tónusok és macskaköves utcák a magányos sétáló élményét idézik.
- Ranvig O. Róza az állandó alakulást és a formálódó valóság szépségét ábrázolja építkezéseken és sárga munkagépeken keresztül.
- Schnedarek Réka alkotásain az épület és az élő természet fonódik össze, napsütötte erkélyeket és burjánzó növényzetet elénk tárva.
- Andrea Papageorgiou a hétköznapi részletek halk szépségét – elfeledett apróságokat és fenséges fákat – örökíti meg.
- Kalmár Dorka munkái a belső terek legbensőségesebb mozzanatait mutatják be, ahol a tárgyak a biztonság békés ikonjaivá válnak.
- Szotyory László monokróm, hűvös kék tájai a képzelet és az emlékezés terébe kalauzolnak, emlékeztetve arra, hogy a lélek világa határtalan.
MTI