Dühkitörés vagy hiszti? Ezek a jelek mutathatják, hogy komolyabb probléma áll a háttérben.
Egyetlen tanév alatt csaknem 8 százalékkal, 7875-ről 8506-ra nőtt Magyarországon a súlyos figyelemzavarral nyilvántartott SNI-gyerekek száma a KSH adatai szerint. Dr. Bohács Krisztina intelligencia-kutató, a GEM Tanulási Központ szakmai vezetője szerint egyre több érintett gyermek kerül látótérbe, miközben az iskoláknak és a családoknak a figyelni nehézségek mellett a dühkitörésekre, a túlterhelődésre és az impulzív viselkedésre is fel kell készülniük.
A szám önmagában azonban nem mutatja meg, hány ADHD-val élő gyermek van Magyarországon. Az érintettek ugyanis többféle hivatalos kategóriába kerülhetnek: van, aki SNI- vagy BTMN-státuszt kap, míg másnak ADHD-diagnózisa van, de egyik csoportba sem tartozik. A diagnózisok számának emelkedése sem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban több lett az ADHD-s gyermek. Ma már több esetet felismernek, változtak a diagnosztikai szabályok, és a megbélyegzés csökkenésével több család fordul szakemberhez.
„Óvatosságra intek mindenkit, amikor ilyen részadatokat lát. A kutatások szerint a klinikai diagnózisok száma világszerte jelentősen emelkedett, miközben a lakossági szűréseken alapuló tüneti előfordulás lényegében stabil maradt. A rendelkezésünkre álló eredmények alapján ezért nem beszélhetünk valamiféle új ADHD-járványról” – mondta dr. Bohács Krisztina.
A dühkitörés mögött túlterhelődés is állhat
Az ADHD-t leggyakrabban a figyelemzavarral, a hiperaktivitással és az impulzivitással azonosítjuk. Az érzelmi diszreguláció nem önálló diagnosztikai alaptünet, Bohács Krisztina szerint azonban az érintett gyermekek 50–60 százalékánál klinikailag jelentős érzelemszabályozási nehézség is megjelenik.
Ez dühkitörésben, ingerlékenységben, alacsony frusztrációtűrésben vagy gyors hangulati váltásokban is megmutatkozhat. Egy nehéz feladat, váratlan változás, túl sok környezeti inger vagy a hosszabb ideje gyűlő feszültség is elvezethet odáig, hogy a gyermek már nem tudja megfelelően szabályozni a reakcióit.
„Az ADHD-t nem szabad a diagnosztikai lista néhány tünetére leszűkíteni. Számomra ez alapvetően szabályozási zavar: a gyermeknek az impulzusok, az érzelmek és a környezetből érkező ingerek kezelésével egyaránt lehetnek nehézségei. Ezek a kívülről sokszor láthatatlan idegrendszeri terhelések végül olyan érzelmi túlcsordulásban is megjelenhetnek, amelyet a környezet egyszerű dühkitörésnek lát” – magyarázta a szakember.
Ilyenkor a kiabálás, a megszégyenítés vagy az azonnali büntetés tovább növelheti a feszültséget. Egy erős érzelmi kitörés közepén inkább az ingerek csökkentése és a megnyugváshoz szükséges idő biztosítása segíthet.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Kisgyermekkorban a hiszti természetes jelenség. Egy- és négyéves kor között fáradtság, éhség vagy frusztráció miatt gyakran előfordulhat, az életkor előrehaladtával azonban ritkulnia kell.
Figyelmeztető jel lehet, ha a kitörések hetente többször jelentkeznek, ha 15–25 percnél tovább tartanak, vagy ha aránytalanul kis ok váltja ki őket, és a gyermeket nagyon nehéz megnyugtatni. Ugyancsak indokolhat szakemberhez fordulást a testi agresszió, a tárgyrongálás, illetve az, ha a probléma több környezetben is rendszeresen megjelenik, és már a tanulást, a kapcsolatokat vagy a család életminőségét is rontja.
„Ilyenkor érdemes mielőbb gyermekpszichiáterhez és megfelelő szakmai háttérrel működő fejlesztő központhoz fordulni. Az ADHD mellett többek között hangulati és szorongásos zavarokat, autizmust, tanulási zavarokat vagy oppozíciós zavart is el kell különíteni. Az ADHD sok esetben más állapotokkal együtt jelenik meg, ezért különösen fontos a jó minőségű diagnosztika” – mondta dr. Bohács Krisztina.
Az iskola reakcióján is sok múlhat
Az osztályteremben a pedagógusnak egyszerre kell fenntartania az óra rendjét és reagálnia arra a gyermekre, aki elveszíti az érzelmei feletti kontrollt. Bohács Krisztina szerint sok magyar pedagógus kevés elméleti és gyakorlati felkészítést kap arra, hogyan támogassa a neurodivergens gyerekeket.
Hosszabb távon a kiszámítható rutinok és az előre jelezhető változások csökkenthetik a túlterhelődés esélyét. Egyes gyermekeknél a szenzoros tér is segítséget jelenthet. A GEM szakmai vezetője úgy látja, hogy a magyar általános iskolák jelentős része jelenleg nincs kellően felkészülve a neurodivergens tanulók mindennapi támogatására.
Egyetlen módszer ritkán elég
Az ADHD kezelésében és a gyermek támogatásában több terület összehangolt munkájára lehet szükség. A GEM-ben ezért gyermekpszichiáter, pszichológusok, gyógypedagógusok és kognitív szakemberek dolgoznak együtt. A pszichiátriai vizsgálat és kontroll mellett szükség esetén a gyógyszeres kezelés beállítása, szülőtréning, egyéni családi konzultáció és kognitív fejlesztés is része lehet a kezelési folyamatnak. A szülőkkel többek között a pozitív nevelés, a következetes határok, a rutinok és a konfliktuskezelés gyakorlati módszereit dolgozzák fel.
„Mi soha nem ígérjük azt, hogy az ADHD elmúlik. Enyhébb és mérsékelt nehézségeknél a kognitív és pszichoszociális fejlesztések is sokat segíthetnek, súlyosabb tüneteknél pedig gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A cél az, hogy a gyermek figyelme, önszabályozása, tanulása, kapcsolatai és végső soron az életminősége javuljon” – hangsúlyozta dr. Bohács Krisztina.
A kognitív fejlesztés akkor kaphat nagyobb szerepet, ha a figyelem mellett például a feldolgozási sebesség, a beszédészlelés vagy a munkamemória is gyengébben működik. A GEM saját mérései alapján az általuk vizsgált képességekben átlagosan 22 percentilisnyi javulást mérnek a fejlesztések során.
Különösen összetett támogatásra lehet szükség azoknál a gyerekeknél, akiknél az ADHD autizmussal, tanulási zavarral, intellektuális képességzavarral vagy más fejlődési nehézséggel együtt jelentkezik. A GEM Kognitív Klinikán ezért szenzoros, mozgásfejlesztő és kognitív elemeket is egy rendszerben alkalmaznak.
A kiszámíthatóság otthon is sokat segíthet
A családban fontos lehet, hogy a gyermek minél korábban megtanulja felismerni a saját feszültségét. Ebben egyszerű eszközök is segíthetnek, például egy egytől tízig terjedő skála, amelyen jelezheti, mennyire érzi magát feszültnek.
A kiszámítható napirend és a változások előzetes jelzése szintén csökkentheti a túlterhelődést. A visszatérő dühkitöréseknél pedig hosszabb távon annak megértése a legfontosabb, milyen helyzet vagy terhelés vezet újra és újra az érzelmi túlcsorduláshoz.
Október az ADHD tudatosításának hónapja. Ahogy egyre több érintett gyermek kerül látótérbe, egyre fontosabbá válik, hogy az iskola és a család is felismerje, mikor áll a látszólagos „rossz viselkedés” mögött olyan önszabályozási nehézség, amely talán már egy összetettebb, speciális segítséget kíván.
GEM Tanulási Központ
