Délután fél hatkor riasztották őket, és még másnap délben is a lángokkal, a füsttel és a hőséggel küzdöttek. A hódmezővásárhelyi fehérje-feldolgozó telepen kiütött tűz nemcsak a felszerelést, de az emberi teherbírást is a végsőkig tesztelte.
Amikor egy ipari telepen tárolt hulladék kap lángra, a tűzoltók pontosan tudják, hogy nem egy-két órás beavatkozás vár rájuk. Az ilyen tüzek makacsul, a mélyben izzanak, az oltás pedig hosszú, felemésztő folyamat. A vásárhelyi egységek egész éjszaka, megállás nélkül dolgoztak a helyszínen, ahol a fizikai kimerültség mellett a folyamatos jelenlét mentálisan is hatalmas terhet jelentett mindenkinek.
Egy ennyire elhúzódó, rendkívül megterhelő beavatkozás során a parancsnok figyelme nemcsak a lángokra, hanem a saját embereire is kiterjed. Ahhoz, hogy az állomány bírja a tempót és biztonságosan tudja végezni a munkáját, elengedhetetlen a váltás és a folyamatos forgás.
A kora őszi éjszaka hűvösében a pihenés nem luxust jelent, hanem a felkészülést a következő nehéz órákra. Van, aki a tűzoltóautó lenyitható platóján, egy egyszerű plédbe csavarodva próbál erőt gyűjteni. Párnára vagy puha ágyra ilyenkor nincs idő: két ásványvizes palack a fej alá, és már meg is van a pár perces menedék két nehéz munkafolyamat között.
Ezek a pillanatok mutatják meg igazán a hivatás árnyoldalát és szépségét is: a végletekig kimerült, de a kötelességüket rendületlenül teljesítő embereket, akik pár perc nyugalom után újra felveszik a védőfelszerelést, és visszatérnek a lángok közé.
A tűzoltóknak végül másnap délre sikerült teljesen felszámolniuk a tüzet – tájékoztatott a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.
